A Rezi vár rövid története és elhelyezkedése

"Amott egy magas szirt fokán

Egy puszta vár dőledez,

Melynek szomorú homlokán

Bús régiség epedez."

Ezt írja a Rezi várról Berzsenyi Dániel a Múlandóság című versében.

A vár Rezi községtől északnyugatra, a Keszthelyi-hegységben, a Szántói-medence peremén fekszik 427 méter (Vándor, 2007) magasan (méréseim szerint a domborzat legmagasabb pontja 416 méter, a várfalak legkiemelkedőbb pontja pedig 422 méter (EOV)). A három oldalról, keletről, északról és nyugatról nagyon meredek lejtőjű Meleg-hegyen található. A szirtet dolomit építi fel, a pliocén kor végén és a pleisztocén kor elején a hatalmas szélfúvások elsöpörték a tájat borító löszréteget és „u”-alakú völgyeket vájtak a dolomitrétegekbe. (Gál, 1997) A várat megközelíteni csak a déli oldal felől lehet, ahol egy valószínűleg mesterséges árok épült, ami elválasztja a várat a hegytető többi részétől. Az északi oldalon található még egy 2 méter széles mesterséges árok a sziklafennsík és a várfal között.(Vándor, 2007)

A vár alapjait a XIII-XIV. század fordulópontján építették. Eredetileg két 10x10 méteres alapú lakótoronyból állt, melyekhez pince tartozott, a tornyoktól délre elhelyezkedő udvart pedig fal vette körül. A XIII. században a Pécz nemzetségből származó Apor szerezte meg Rezi várát, és az ő parancsára építették a vár alapjául szolgáló lakótornyot az udvar északi végébe. A feudális belháborúk időszakában a Kőszegi nemzetség vette birtokba, akiktől csak Károly Róbert seregeinek sikerült ostrommal visszaszerezni 1321-ben. (Szatlóczki, 2000)

Rezi sorsa ettől kezdve összefonódott a tőle észak-északkeletre található Tátika várával, mivel a két vár együttes erővel képes volt lezárni a Zágráb felé vezető utat.

I. Nagy Lajos király a XIV. század közepén a Lackfiaknak adományozta a várat. A várat először 1378-ban említik a források Castrum Rezy néven. A Lackfiak meggyilkolása után a várat a király, Luxemburgi Zsigmond összes vagyonukkal együtt elkobozta, majd a Gersei Pethő családnak adományozta. (Civertan, 2016)

 „Az Te Nagyságod válaszát várom csak és azonnal Rezibe indulnék, mert vagyon vagy nyocz fokjom ott, jó fokjok és félek, hogy az porkolábbal egy szándékok ne légyen, ha késem…” (Dr. Iványi , et al., 1961)

Gersei Pethő János így írt levelében Nádasdy Tamás nádorhoz, amiből arra következtethetünk, hogy valószínűleg a lakótorony alatti pince, amely a vár legvédettebb része volt, fogdaként üzemelt.

A Rezi vár egyetlen valószínűsíthető ostromára a XV. század végén került sor. Az ellenséges seregek az I. Mátyás halála után felmerülő trónigények miatt vonultak Rezi vára ellen. Habsburg Miksa német-római császár seregei rövid ostromlás után el is foglalták a várat. Az ostrom nyomait máig magukon viselik a várfalak. A várat egy évvel később, 1491-ben Kinizsi Pál vezetésével a Mátyás király által létrehozott Fekete sereg utolsó hadjáratán sikerült visszafoglalni.

A XVI. században a török megszállás miatt a vár falait megerősítették. Ekkor két toronyból, egy hosszan elnyúló udvarból és az ennek végében emelkedő lakótoronyból állt.

A török hódoltság után a vár katonai szerepe megszűnt. A Pethő család kihalása után a vár a királyi kincstár része lett, majd a XVIII. században a Festetics család felvásárolta. 1945-ig a birtokukban is maradt, majd a II. Világháború után államosították. A vár folyamatosan pusztult, egészen a 2000-es évek elejéig, amikor feltárási munkák kezdődtek. (Dely, 1973)